3 posts
Akrosztichon játék
Virágok nyílnak lelkem mezején,
Ahová ki belép, szakít egyet.
Neked is jutott belőle épp elég.
Elsőként nyújtottam a legszebb
Szárat, de hiába szép mivoltának;
Zokogva felleltem hűlt helyét.
Elvitted, majd eldobtad, s én
Reszketve kérdezem:
Enélkül hogy legyek újra egy teljes egész?
Lopva nézem a tájat,
Mintha bármi érdekesebb lehetne nálad.
Elengedlek, de mindez oly’ nehéz.
Szemedbe nézve látom, hogy
Emléke ugyanúgy, mint
Bennem, legbelül örökké él.
Búsan szedem megmaradt szirmait.
Várom, hátha nő egy másik virág,
Ami meghozhatja újra a reményt.
Lesz még jobb,
Lesz még szebb. S míg
Ott ülök a kertemben én,
Messze jársz te már. Hiába szakítottad le
Álmaim virágát, amely az igaz
Szerelemért nyílt meg egyszer rég.
2023.09.15.
Gyűlölöm, hogy szeretek
Gyűlölöm szeretni azt, akiért
Hiába minden könny, vér s annyi gondolat.
Pedig lehoznám neki a Mennyországot,
Ha hagyná ide, a földi pokolba.
Gyűlölök vágyni egy érintésre, mely e
Gyengéd, megfáradt kéztől fakad,
Mert hiába kel táncra minden belső
Szervem, ha szívem közben megszakad.
Gyűlölöm érezni szemed barnaságából
A lelkembe beáramló fényt,
Mert hiába tölti el borzongás testemet,
Ha utána felváltja azt a rettegés.
Gyűlölök mindent, ami te vagy, ami
Rólad szól, s ami tiéd.
Hiába jövök rá, hogy én sem vagyok
Már másé: csakis a Tiéd.
2023.11.11.
Barátságtalan
Olyan furcsa most minden.
Nem vagyok már diák.
Az érettségivel mintha
Megállt volna a világ.
Itt a nyár, a nagy meleg.
Éljen, végre szabadság!
Mint a madár, repülnék,
De nem nyitom ki a kalitkát.
A kertünk illata csalogat,
Emberek száza is elfér itt.
Kivel tölthetném be ezt az
Űrt, mely vár engem odakint?
Kikiáltom a nevét az
Összes barátomnak;
Hűlt helyük a táplálék
A hatalmas bánatomnak.
Esténként az emlékük
Cseppfolyósként előjön.
Hiányuk, mint éles kés
Készen áll, hogy megöljön.
A szívem kissé megrepedt,
De miattuk el nem tört.
A nap nélkülük épp úgy
Lement, ahogy reggel feljött.
2024.06.29.