A bűntudat olyan, mint az óceán. Bele lehet fulladni
halkan felnevetett és végigsimított egyik kezével a hátamon, több millió pillangónak utat engedve a hasamban ezzel az egy mozdulatával.
Egy hamis mosollyal és néhány udvarias szóval mindent leplezni lehet.
Amikor rád nézek látom azt, ami soha nem lehet az enyém..
Rájöttem, hogy mindegy, hogy hány újévi fogadalmat teszek, vagy kit csókolok meg Szilveszter éjszaka… Mindig Ő lesz az egyetlen, aki a gondolataimba égette magát, egy életre szóló helyet kivívva ezzel magának a szívemben.
Mert apró darabokra töröd a szívem, akárhányszor csak rám nézel.
Szeretni őt olyan, mint megszegni az összes szabályt.
Elmentél, mintha én soha nem lettem volna az ok a maradásra.
Remélem, ő megtalálja a szívednek azt a részét, amit én még csak soha nem is érinthettem.
Már nem kérdeztem róla. És azt hiszem, ez már kisebb haladás volt. Apró, észrevétlen lépés, amihez valójában minden erőmre szükségem volt.
Amikor azt mondtam beléd estem, nem csak megbotlottam és beütöttem a térdem. Olyan volt, mint lezuhanni egy hét emeletes épületről, és annak ellenére, hogy az egész testem zsibbadt, amíg végre érintettem a földet, nem éreztem semmi mást, csak a tiszta és visszavonhatatlan szeretetet az iránt az egy iránt, aki le lökött. Irántad.
Mintha az ő csókja képes lett volna begyógyítani a szívemen ejtett sebeket.