Egyszerűen felfoghatatlan, hogy
mekkora apróságokat,
mennyire túl tud gondolni az agyunk...
I don’t have trust issues because people cheated on me, I have because they cheated with me…
Végülis, Te is csak egy vagy a sok elalvás előtti gondolataim közül.
Azt hiszem félnem kéne magamtól és a gondolataimtól...
Mikor gondolkodnom kéne, az agyam teljesen üres,
Viszont ha csak szeretnék kikapcsolódni, elveszek a gondolataim hálójában.
Már unom, hogy minden este úgy alszom el, hogy jön egy gondolat...
majd egyből lessz három,
háromból kilenc,
kilencből huszonhét...
és lassacskán beleőrülök.
“Nem a válás a gáz, hanem benne maradni egy bántalmazó házasságban.”
-ID Wrecked
Az a történet, amit sosem fejeztek be, valahogy mindig a felszínre bukik.
Nem tudom, hogy mit akar a Sors, de hagyom, hogy tegye a dolgát. Nem engedlek el, csak megvárom azt, hogy minden(ünk) úgy legyen, ahogy annak lennie kell.
Tudod, hogy hol találsz.
Szeretnék én lenni a szeled
És minden éjjel a füledbe suttogni a neved
Szeretnék én lenni a holdad
Világítanék a sötétben, hogy lássam, hol vagy
Szeretnék én lenni a királyod
Majd ha azt a napot kivárod, és mikor kívánod
Szeretnék én lenni a barátod
A valóra vált álmod, és majd azt mondani, na látod
Szeretnék vér lenni a szívedben
Hogy dobogjak benned és forróság legyek a hidegben
-Tkyd
A nők olyanok, hogy:
"Vigyázz magadra"
"Vezess óvatosan"
"Ne add ide a pulcsid megfázol"
"Vegyél kesztyűt meg ne süsd magad"
"Vegyél kesztyűt hideg van"
"Eláztál, adok törölközőt"
"Esik, vigyél esernyőt"
"Esik, elviszlek autóval"
"Éhes vagy? Főztem"
"Éhes vagy? Rendeljünk"
"Indulsz? Vigyél kulcsot"
"Mész aludni? Állíts ébresztőt"
"Meleged van? Nyitok ablakot"
"Fáradt vagy? Majd én megcsinálom"
Majd nem történik semmi rossz. A nők törődnek. Aztán az orrodra kötik de az már mellékes.
bőr a bőrön, ahogy siklik:
tulajdon szemeid enyémeket nézik.
kéz a nyakon, test a testen;
én egész este téged leslek.
mindenben téged kereslek,
és remegek ha meglellek.
keresni akarlak, ha itt vagy:
akkor is – akarattal akarva
akarom, hogy akarj.
„rend”
a nadrágok, meg a pulcsik lassan átveszik a szőnyegem szerepét.
ahogy zokniban lépkedem ezen a kötött, változatos anyagú szőnyegen, eszembe jut:
lehet rendet kéne tenni ebben a fejben, ami az enyém.
szívem tájéka is feléd savazik.
ócska színjátékok,
mit sem érő bókok,
forróságot éreztető csókok.
⁰¹⁵A szívem szilánkjaiban lépkedsz. Mielőtt összeragasztom, még egyszer lépj bele. Érezd a fájdalmamat.
Néha csak elmennék és kiordítanám magamból azokat az érzéseket , gondolatokat amik bántanak és felemésztenek ..
@mindigsblog
Egyik legjobb barát: "Az a csaj nagyon nézett, miért nem mentél oda?"
Én: "Hátőőő... 😬😶🌫️"
*fejemben: "Ez most azért nézegetett ennyire, mert tetszem, vagy mert gecifurán nézek ki? Jó hagyjuk...😶"
#önbizalom ahaha
/ Mi is a valóság? /
* a képnek semmi relevanciája nincs a szöveghez
Mindig úgy készülj, hogy sosem nyújthatsz állandóan 100%-ot. Ha netán sikerült, nyertél egy kis extra időt a következő kihívásra.
Mindig úgy készülj, hogy lehet rosszabb. Még ha valami el is baszódik és megkönnyebbülsz, hogy ennél roszabb már nem lehet, valami mégjobban elbaszódhat.
/ System error: Brain not braining - body not bodying /
~ Mindig a múltra tekintünk vissza, mintha a jelent és a jövőt csak megszenvednénk vagy elfeledkeznénk róla.
Talán az 5 napos esőfoltok jelenléte a szemüvegem lencséin elég válasznak.
Sorozatos halogatásaimért még 3 nap lázzal is büntetve lettem, de legalább úgy tűnik múlóban van.
Kalandra Munkára fel!
Tanács: Amit ma megtehetsz, ne halaszd a következő hónap utolsó napjaira!🫡
~ Azon tűnődöm, hogy egyáltalán milyen tartalmakat osszak meg itt. Már ez, a sokadik tumblim is elég kaotikusra sikeredett. Személyes legyen, vagy kevésbé az, esetleg naplószerű? Reblogoljak vagy sem? Milyen témáról írjak és miről ne... Talán valami pozitívabb, építő jellegű legyen, de azért leírjam, ha valami szarság van vagy ne... Esetleg töröljem megint? Azt hiszem ez a blog legalább annyira kaotikus, mint én vagyok, viszont így is csak egy szelete az egésznek.
/jdjhgjwajakwiwknfhf/
~ Én legbelül, miközben majd szét esem, de stílusosan próbálom egyedül tartani magam és kihozni mindebből valamit, mielőtt túl késő lenne😂 (🥶🥹)
Sok ember úgy van, hogy szeretnének megértve lenni, szeretnék a szeretetet, a szerelmet, a törődést... KAPNI!
De ha már arról van szó, hogy kölcsönösség, akkor az már túl sok. Önzőség és érdek, empátia hiánya, a túl nagy választék, ki tudja még mi lehet az oka...
Nem tudom, talán nem vagyok való az emberek birodalmába. Még ha jól és tartalmasan is indultak a barátságok, párkapcsolatok, ismerkedések, egy idő után megszakadtak. Vagy az érdeklődés halt el, vagy még rosszabb, ghostolva lettem. Másik opció az egyoldalúság, az érzelmi szemetes, sírópárna, zseb-pszichológus szerep. S habár a ghostolás is váratlan olyan esetben, ha fontos személyekről van szó, az árulás, hátbaszúrás, és a megcsalás is kurvára kellemetlen tud lenni.
/ "Talán egyszerre vagyok túl sok és túl kevés" /
a posztot a magányos emberek, a szellemek, a szelektíven válaszoló emberek és a kellemetlen emlékek ihlették
U.i: nem mellesleg a kommunikációs képességek is sorvadnak, mint a nyári napon, kocsiban felejtett banán* 😭
*a kép illusztráció - nem ússzátok meg kép nelkül
~ Mondd csak...
Szép az elmém, a lelkem?
Azt hiszem, ezeken kívül semmi másom nincsen...
~ Egyrészt hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt időm. Másrészt az is igaz, hogy nincs olyan hónap az életemben, hogy ne történne valami faszság, ne jönne közbe valami. Fogy a türelmem és egyre jobban bosszant minden és mindenki. Egyre több dolog billent ki az egyensúlyomból, egyre több dolog állja az utamat. Nincs kedvem ehhez. Küzdöttem egyedül eleget, hogy kimásszak a gödörből, hadd pihenjek már...
/ . . . /
~ A tree that connects worlds. A tree of life and death, where every new branch, every new leaf is a new offspring. Dead people hanging on trees. A child falls out of his hanging mother's corpse's womb. A tragic hero. An even more tragic life. In the forest, shadows are scheming in the dark. Where is light, there is always shadow. A lost child. Lost children are the ones who turns into monsters after a while. There are always monsters and heroes, rising and falling back and forth. An empire. There is always an empire. People ascend to the throne, they become self serving and corrupt, full of pride. Then they are overthrowned by people who become corrupt and the cycle never stops. There is always a sword, a helm, a crown. A soul bound to to the metal, carved with magic and blood. There are always chained ones. A pile of corpse. Indeed the most unique way to climb. A dragon. There is always a dragon for the hero to fight. But beware! In the process, some might turn into one...
/ There is always a Sacrifice /