írás - Blog Posts

Nem várom, hogy megértsd,

Hisz tudom, hogy azt nem lehet.

azt várom, hogy ne féltsd,

De mégis mentsd az életed.

Legyintenek, hogy a halálhíred

Megint nem jött a nyáron

De ők sem kedveltek téged

Szinte eltűnsz a kórházi ágyon

Egyre távolodom, táncolok a szélén

Egyre csak zuhanok, melyikünk sír a végén?

És próbáltam elrejteni a fájdalmat,

De azzal újabb fájdalmat okoztam magamnak

Fojtogató jelenlét

Mint a túladagolt boldogságcsillapító

Végzetesen kering bennem

Körülöttem

elveszve az egyértelműben a szavak értelmében táncola nyelvemen Egyetértünk?

Kajtasd csak, ami fog még.

Csak végre légy boldog, oké?

A sötétben állva józanodok

Túl későn vettem észre a vihart

A taxira várok és fulladozok

Ez menthetetlen- súgja az utcai zaj

Izzó szemeit az enyémbe szúrja

Hangja dermesztő és éles

Megborzongok, ahogy a fülembe súgja:

“Tőlem bizony nem szabadulsz, édes!”

Elvesztegetett hónapok voltak? Ennyi jutott ki most? Lehetek őszinte? Erre nem voltam felkészülve

Bűnös vagyok akkor Ha azt mondom, elengedem? Tudom, nem vagyok jó ebben De ezt most elfelejtettem

- Merre kell fordulni? - kérdeztem, és fordultam el a rossz irányba.

Az ablak még mindig kitárva

A látkép más, az érzés régi

De a szél már csak

A kinti fákat tépi

~ Azon tűnődöm, hogy egyáltalán milyen tartalmakat osszak meg itt. Már ez, a sokadik tumblim is elég kaotikusra sikeredett. Személyes legyen, vagy kevésbé az, esetleg naplószerű? Reblogoljak vagy sem? Milyen témáról írjak és miről ne... Talán valami pozitívabb, építő jellegű legyen, de azért leírjam, ha valami szarság van vagy ne... Esetleg töröljem megint? Azt hiszem ez a blog legalább annyira kaotikus, mint én vagyok, viszont így is csak egy szelete az egésznek.

/jdjhgjwajakwiwknfhf/

~ A tree that connects worlds. A tree of life and death, where every new branch, every new leaf is a new offspring. Dead people hanging on trees. A child falls out of his hanging mother's corpse's womb. A tragic hero. An even more tragic life. In the forest, shadows are scheming in the dark. Where is light, there is always shadow. A lost child. Lost children are the ones who turns into monsters after a while. There are always monsters and heroes, rising and falling back and forth. An empire. There is always an empire. People ascend to the throne, they become self serving and corrupt, full of pride. Then they are overthrowned by people who become corrupt and the cycle never stops. There is always a sword, a helm, a crown. A soul bound to to the metal, carved with magic and blood. There are always chained ones. A pile of corpse. Indeed the most unique way to climb. A dragon. There is always a dragon for the hero to fight. But beware! In the process, some might turn into one...

/ There is always a Sacrifice /

~ Egyébként tényleg sajnálom az embereket, akik nem látnak a miniszterelnök zebráján túl, Magyar Péter nadrágövének a lyukain át, "brüsszelen" keresztül, egészen a drótkerítés túloldalára (minden irányba...).

/ Bármiféle fanatizmus kiábrándító - A gondolkodás szexi! /

A posztot ihlette a kommentháborúzó sekélyes emberek keresztes hadjáratai, fanatizmusa és dogmatizmusa

~ Theater of Life

King/QueenMaker

"I am moving in the shadows, like a subtle power from behind, like a counselor, a kingmaker, waiting for the right time to come. At least this is what I want to become, to use my potential to reach this level, but I am way too far from it right now. I need to become a challenger and rise the ranks from behind, silently."

Masters and Slaves - Shepherd and Sheeps

"I am not necessarily a respecter of the rulers, but I am neither willing to stay a sheep. If I could, I would stay out of it all, but it is an innate part of human nature and existence, and I would rather become strong enough to cut the strings or even set up my own theater rather than staying a puppet."

Art of Dying

"I don't want to live in fear, anxiety, and I don't want to have regrets. I want to live boldly, to face the Sun, walk through the fire, embrace life, and if the time comes, to perish gracefully."

/ Just talking to myself - Self analysis on my dual nature /

Sokat gondolkodtam az utóbbi napokban, hogy újra belekezdjek-e az írásba, vagy sem. Hogy ismét időt és figyelmet szánjak arra, hogy kiírjam, ami fejemben, szívemben, lelkemben zajlik. Hogy ismét gondolatokat vessek "papírra", melyeknek talán megint pusztító tűz lesz a sorsa. Sokadjára találom itt magam sokadik néven, s talán egyeseknek még ismerős is lehetek.

Számomra ez a lázadás éve. Az évet egy balhéval kezdtem, hiszen bódult állapotban mégkevésbé tűrtem meg, ha a határaimat feszegették, hülyének vagy semmibe néztek. Azt mondják, az éved olyan lesz, mint a szilvesztered... - hát, igaznak bizonyult, hiszen ősszel is alakítottam... Lényegtelen, megoldódott, legalább helytálltam, habár nem helyes módon...

A világot eltekintve szintén azt mondanám, hogy a lázadás éve. Politikai nézetek, háborúk, forradalmak, ideák, világról alkotott elképzelések változásának sorai. Pl. Trump megválasztása és intézkedései/ötletei, Ukrajna-Oroszország fordulatok, ki-be szálló külhatalmak, új fegyverek; Izrael-HAMASZ, Irán; forradalom Szíriában, 3. VH-s készülődések EU szerte; magyar politika(xd)... lehetne sorolni hosszasan.

Na meg én... még a saját szervezetem is lázadozik ellenem, pedig nyakamon a szakdolgozat, betegség miatt övvizsgám ismét elmaradt, és azt sem tudom, hogy miből és hogyan fogom magányos kis fészkem megteremteni, nemhogy birodalmamat megszervezni... 🙄

Továbbra is terv a hasznos szokások beiktatása, haszontalanok kivezetése, ős nemezisem, a halogatás legyőzése. Na meg hát a magány... meh!!! Kegyetlen sok gondolat megy át rajtam minden nap, csepp kis foszlány a hajnali 1-es órán túlhaladva...

Funfact: Ma volt - 2024.12.21. - az év legrövidebb nappalja (Téli Napforduló). Innentől kezdve ismét hosszabbodik a napos idő! Kezdődik a Yule/Jul ünnepe is, bárkit is érintsen!