Erzelmek - Blog Posts
Teljesen üres vagyok...
azt mondom: szeretném, ha valaki megmutatná, hogy kell újra szeretni.
de igazából tudom hogyan kell; és azt is, kire gondolok.
édes, vaníliás whiskey íze lopódzik a nyelvemen;
ez a te ízed.
kísérted az érzékszerveimet.
a szemeim téged látnak,
kezeim az üveget tapintják,
orrom vaníliát érez,
a számban pedig csak te vagy.
maradj még.
annyi a miért,
hogy az ok-okozat egyre kevesebbnek tűnik.
magamba vonlak,
elérni akarlak.
a körmeim a hátadba kapaszkodnak.
simítom az arcod, a vállad...
ajkaidon puha csókjaim halnak.
a feromonod, mi körbelengi szobám;
süvít a bőröd a bőrömön, ahogy hozzám találsz.
nézel és nézlek és nézünk.
csillog a szemem és kihűlök.
a hideg a gerincemen, meleg kezed a hátamon:
még mindig erősen beléd akaszkodom.
ágyneműket gyűrünk és egymásba mosolygunk;
én téged bámullak, te pedig engem.
a fekete pólódon a sminkem,
az arcod ragyog: tőlem.
két karoddal átölelsz,
és ameddig ennek nincs vége,
el sem engedsz.
mert nem szeretnéd, mert nem akarom.
húzva vonom magamhoz a karod.
simítom az arcod és csodállak;
a nap minden percében óhajtalak.
„rend”
a nadrágok, meg a pulcsik lassan átveszik a szőnyegem szerepét.
ahogy zokniban lépkedem ezen a kötött, változatos anyagú szőnyegen, eszembe jut:
lehet rendet kéne tenni ebben a fejben, ami az enyém.
azt mondod nem ér, mert te csaltál előbb?
ez nem egy játék, ez egy kapcsolat, de a szemedben félidő közben játékszerré lettem.
⁰³²Esthajnalig hallgatnám, ahogy beszélsz hozzám. Bármiről. Rólam, a csillagokról...
- megcsókolhatlak?
- kérlek...
szerelmes vagyok beléd.
beléd szerettem.
szeretlek.
érted már?
Elképzelt beszélgetések veled 003.
Mindketten az ágyon feküdtünk, lábunkat a falnak támasztottuk, közöttünk pedig egy tál mazsola helyezkedett el.
- De amúgy - vettél el egy szem mazsolát - a szex és a szeretkezés nem ugyanaz - vitatkoztál tovább. - Tudjuk - hunytam be a szemem.
- Szerinted mi a különbség? - hirtelen hasra fordultál, majd kérdően a szemeimbe néztél.
- A szex érzelemmentes. Nincs érzelmi kapocs, vagy kötődés. Magyarul... Valljuk be: dugnak - ezen felnevettél, mely hallatán halvány mosoly szökött szám sarkába. - És mi van a szeretkezéssel? - jöttél közelebb. Felültem és én is közelebb merészkedtem hozzád. Kezemet az arcodra vezettem, te csak lehajtott fejjel ziháltál.
- Tudod... - halkan beszéltem. Tudtam, hogy ez a gyengéd. - A szeretkezés annyit tesz, hogy... - megcsókoltalak. - Megadom neked itt és most, amire vágysz. Csak mély érzésekkel.
Már a nyakadat hintettem be csókokkal, amikor hosszas zihálás után újra megszólaltál:
- Szeretlek.
⁰²⁰Élnél, vagy halnál értem?
sírban táncoló,
szerelmes lelkek.
ócska színjátékok,
mit sem érő bókok,
forróságot éreztető csókok.
⁰¹⁶Ahogy a gyilkos, a vért, az aszfaltra. Én úgy a szerelmünket, a sírba.
⁰¹⁵A szívem szilánkjaiban lépkedsz. Mielőtt összeragasztom, még egyszer lépj bele. Érezd a fájdalmamat.
Akarat
Az elejétől kezdve tudtam, hogy ez más lesz, mint a többi. Tudtam, hogy bármikor és bárhol képes lennék belédszeretni és így is lett. Annyira szeretlek, hogy egyszerűen a nap minden egyes másodpercében elmondanám neked. Ki akarom mondani, hogy mennyire szeretlek. Ki akarom neked önteni a lelkem. El akarom mondani, hogy hogyan és mióta. Hogy mennyire más vagy, mint mindenki. Hogy mennyire különleges és gyönyörű vagy. A szemedbe akarok nézni és érezni minden fájdalmat, amit te életedben átéltél. Minden örömöt, szomorúságot. Látni akarom, ahogy csillog a szemed, miközben mosolyogsz. Látni akarom, ahogy felnősz. Mellettem. Meg akarom mutatni neked a szívem legrejtélyesebb zugát. Mindenre emlékezni akarok. Nem akarom, hogy elmenj, hogy elhagyj. Azt akarom, hogy szeress és maradj...
⁰¹⁴El akarok veszni a szemeidben, és megfulladni bennük, mint mások az óceánban.
tiéd a szívem,
tiéd az életem.
vidd magaddal mindenem.
~ Egy balfasz naplója
Egyik legjobb barát: "Az a csaj nagyon nézett, miért nem mentél oda?"
Én: "Hátőőő... 😬😶🌫️"
*fejemben: "Ez most azért nézegetett ennyire, mert tetszem, vagy mert gecifurán nézek ki? Jó hagyjuk...😶"
#önbizalom ahaha
~ Tény, hogy irgalmatlanul sok hülye ember van. Az is tény, hogy az interneten felülreprezentáltak ezek a hülyék, ráadásul még ki is vannak egészítve ingyenes vagy fizetetett trollokkal, botokkal. És a sok ember vagy AI alkotta álhír, propaganda se könnyíti meg az emberek mindennapi életét az ismeretszerzésben, tájékozottságában.
Legyetek körültekintőek és gondolkodjatok sokat!🫡
/ Mi is a valóság? /
* a képnek semmi relevanciája nincs a szöveghez
Jó tanács:
Mindig úgy készülj, hogy sosem nyújthatsz állandóan 100%-ot. Ha netán sikerült, nyertél egy kis extra időt a következő kihívásra.
Mindig úgy készülj, hogy lehet rosszabb. Még ha valami el is baszódik és megkönnyebbülsz, hogy ennél roszabb már nem lehet, valami mégjobban elbaszódhat.
/ System error: Brain not braining - body not bodying /
~ Mindig a múltra tekintünk vissza, mintha a jelent és a jövőt csak megszenvednénk vagy elfeledkeznénk róla.
~ Hogy szoktam-e halogatni?
Talán az 5 napos esőfoltok jelenléte a szemüvegem lencséin elég válasznak.
Sorozatos halogatásaimért még 3 nap lázzal is büntetve lettem, de legalább úgy tűnik múlóban van.
Kalandra Munkára fel!
Tanács: Amit ma megtehetsz, ne halaszd a következő hónap utolsó napjaira!🫡
~ Azon tűnődöm, hogy egyáltalán milyen tartalmakat osszak meg itt. Már ez, a sokadik tumblim is elég kaotikusra sikeredett. Személyes legyen, vagy kevésbé az, esetleg naplószerű? Reblogoljak vagy sem? Milyen témáról írjak és miről ne... Talán valami pozitívabb, építő jellegű legyen, de azért leírjam, ha valami szarság van vagy ne... Esetleg töröljem megint? Azt hiszem ez a blog legalább annyira kaotikus, mint én vagyok, viszont így is csak egy szelete az egésznek.
/jdjhgjwajakwiwknfhf/
Zavarnálak szeretni! Vagyis... Őőőő... Szeretnélek zavarni... vagy mi az már... Nem szeretnélek zavarni, de... Hagyjuk, hagyjuk...
~ Én legbelül, miközben majd szét esem, de stílusosan próbálom egyedül tartani magam és kihozni mindebből valamit, mielőtt túl késő lenne😂 (🥶🥹)
~ Egyre több ember magányos, és úgy néz ki ez már egy vitathatatlan tény.
Sok ember úgy van, hogy szeretnének megértve lenni, szeretnék a szeretetet, a szerelmet, a törődést... KAPNI!
De ha már arról van szó, hogy kölcsönösség, akkor az már túl sok. Önzőség és érdek, empátia hiánya, a túl nagy választék, ki tudja még mi lehet az oka...
Nem tudom, talán nem vagyok való az emberek birodalmába. Még ha jól és tartalmasan is indultak a barátságok, párkapcsolatok, ismerkedések, egy idő után megszakadtak. Vagy az érdeklődés halt el, vagy még rosszabb, ghostolva lettem. Másik opció az egyoldalúság, az érzelmi szemetes, sírópárna, zseb-pszichológus szerep. S habár a ghostolás is váratlan olyan esetben, ha fontos személyekről van szó, az árulás, hátbaszúrás, és a megcsalás is kurvára kellemetlen tud lenni.
/ "Talán egyszerre vagyok túl sok és túl kevés" /
a posztot a magányos emberek, a szellemek, a szelektíven válaszoló emberek és a kellemetlen emlékek ihlették
U.i: nem mellesleg a kommunikációs képességek is sorvadnak, mint a nyári napon, kocsiban felejtett banán* 😭
*a kép illusztráció - nem ússzátok meg kép nelkül